Nemzetközi piacokon növekvő magyar vállalatokra van szükség, nem csak exportra

2026.09.07

Magyarország következő gazdasági fejlődési szakaszának egyik kulcskérdése, hogy minél több hazai irányítású vállalat legyen képes saját tudásra, termékre, márkára és értékesítési hálózatra építve tartós nemzetközi pozíciót kialakítani. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) szerint ehhez az exporttal kapcsolatos felfogásunkat is tovább kell fejleszteni: az exportstatisztika javítása helyett egyre inkább a magas hazai hozzáadott értéket és saját külpiaci pozíciót teremtő vállalatokra kell koncentrálni.

Magyarország exportteljesítménye európai összevetésben is kiemelkedő, a kivitel GDP-hez viszonyított aránya tartósan 80 százalék körül vagy afölött alakul. Önmagában azonban az export nagysága nem mutatja meg, hogy abból mennyi hozzáadott érték, tudás, márkaérték, vevőkapcsolat és üzleti döntési kompetencia marad Magyarországon. A magyar vállalatok exportképességének fejlesztéséről készült MGYOSZ-vitaanyag ezért strukturáltan és egymásra épülően vizsgálja a nemzetközi vállalatok magyarországi termelésére épülő export, a magyar tulajdonú beszállítói teljesítmény, valamint a saját tudásra, márkára és disztribúcióra épülő külpiaci jelenlét kérdéskörét.

A hosszú távú cél az MGYOSZ szerint az, hogy minél több magyar vállalat lépjen magasabbra a nemzetközi értékláncban: ne csak gyártási kapacitást értékesítsen, hanem saját technológiát és terméket fejlesszen, márkát építsen, maga alakítsa árazását, és közvetlen kapcsolatban legyen a külföldi vevővel.

Ehhez négy dimenzió különösen fontos: nemzetközileg értékes tudás és innováció, professzionális és termelékeny szervezet, saját márka, valamint saját vagy kontrollált disztribúció. Ezek egyikét sem tudja az állam a vállalkozó helyett megteremteni. Az alapvető versenyképességet és az első külpiaci eredményeket a vállalatnak saját erejéből kell bizonyítania. A széles körű oktatásnak és tudásmegosztásnak van létjogosultsága, a jelentősebb állami pénzügyi és intézményi eszközöket azonban elsősorban azokra a magyar tulajdonú vállalatokra érdemes koncentrálni, amelyek már bizonyították exportképességüket, és a következő fejlődési lépcsőre készülnek.

„Nem egyszerűen több exportáló vállalkozásra van szükségünk, hanem több olyan magyar vállalatra, amely saját tudással, márkával és vevőkapcsolatokkal tartós nemzetközi piacot épít. Az állam nem tud helyettük piacot szerezni, de képes csökkenteni a terjeszkedés indokolatlan akadályait és megosztani annak egy részét a kockázataiból.”

Az MGYOSZ öt területen lát stratégiailag fontos állami feladatot.

Elsőként a tudás és a célpiaci jelenlét támogatásában. A fejleszthető műszaki és technológiai know-how és innováció, valamint a nemzetközi menedzsment-, márka- és disztribúciós kompetenciák egyaránt fontosak. Ezzel párhuzamosan erősíteni kell azt a gyakorlati külpiaci segítséget, amely helyi ügyvédekhez, könyvelőkhöz, szakértőkhöz, üzleti partnerekhez és döntéshozókhoz segíti hozzá a már exportképes magyar cégeket.

Másodikként korszerűbb finanszírozási és garanciális rendszerre van szükség. A külpiaci szervezet kiépítése többéves, kezdetben jellemzően veszteséges beruházás. Kedvezményes finanszírozással, garanciákkal és megfelelő állami kockázatmegosztással ezt vállalhatóbbá lehet tenni úgy, hogy az üzleti döntés és a felelősség továbbra is a vállalkozónál maradjon. A sikeresen nemzetköziesedő és hazai hozzáadott értéket növelő vállalatok esetében teljesítményhez kötött adózási ösztönzők lehetőségét is érdemes megvizsgálni.

Harmadikként önálló rendszer szükséges a nemzetközi vállalatfelvásárlások támogatására. Egy külföldi disztribútor vagy piaci szereplő megvásárlása sok esetben a leggyorsabb út saját vevőbázishoz és értékesítési csatornához. A közvetlen támogatás helyett az MGYOSZ olyan, az uniós szabályokkal összeegyeztethető garanciális és „first loss” típusú konstrukciók kidolgozását tartja célszerűnek, amelyekben az állam a kockázatot részben átvállalja, de nem hoz üzleti döntést és nem válik tulajdonossá.

Negyedikként világosabb intézményi munkamegosztásra van szükség. A HIPA fókuszáljon a Magyarországra érkező külföldi beruházásokra (FDI) és arra, hogy ezeken keresztül minél több magyar vállalkozás kerüljön be a nemzetközi vállalatok beszállítói rendszerébe. A HEPA elsődleges feladata pedig a már versenyképes magyar tulajdonú vállalatok nemzetközivé válásának, saját márka- és disztribúcióépítésének támogatása legyen. A különböző finanszírozási és szakmai programok között egyetlen belépési pont és egyértelmű ügyfélút kialakítása indokolt.

Végül logikus, hogy az állam keresletoldali eszközökkel kiaknázza ezen vállalatokban rejlő potenciált belföldön is, de ez természetesen nem jelenthet protekcionizmust. Különösen azokban az ágazatokban indokolt a már nemzetközi piacon bizonyított magyar vállalatok hazai lehetőségeinek tudatosabb vizsgálata, ahol maga az állam vagy államilag finanszírozott intézmény a meghatározó vevő. Ez nemcsak a vállalatok, hanem a magyar gazdaság érdeke is.

Az MGYOSZ szerint a gazdaságfejlesztési politika sikerét ezért a jövőben nem elsősorban a kiosztott támogatások, megvásárolt gépek vagy az exportáló cégek számával kell mérni, hanem azzal, hogy hány magyar vállalat növelte termelékenységét, lépett magasabbra a nemzetközi értékláncban, épített saját márkát és értékesítési csatornát, illetve vált több országban is tartósan versenyképes szereplővé.

Magyarországnak nem egyszerűen több exportra, hanem több saját piacot építő és birtokló magyar vállalatra van szüksége.